Röviden: már jó úton jársz, hívj fel a 0908 56 29 20 telefonszámon.
Hosszabban:
Tekintve, hogy a lakodalom egyszeri és megismételhetetlen esemény, ott, helyben kell mindennek tökéletesen működnie, mert ha nem, akkor azt megette a fene, ezért mindenkinek magának kell eldönteni, hogy milyen vőfélyt, zenekart, fotóst, videóst, éttermet, rendezvényszervező céget, autókölcsönzőt, virágkötőt, ruhakölcsönzőt, ruhaszalont stb.-t választ. Aki időben kezd neki a szervezésnek, az olyan szolgáltatót szerezhet be, amilyent csak akar, aki pedig késlekedik, az olyant, amilyen marad.
A legfontosabb helyszíni aktőrök természetesen a vőfély, a zenekar és a konyha. Ezek olyan elengedhetetlenek, mint a fejbepörgőrúgás a Chuck Norris filmekben. Ha a fotós vagy a videós rossz, az némi időbeli eltolódással derül csak ki. Ha a konyha gyenge, az minimális időeltolódással kap visszacsatolást, viszont a dolog az előző két problémához hasonlatosan irreverzibilis. A legdirektebb módon a zenekar és a vőfély viszi a bőrét a vásárra. E kettő közül a vőfély felelőssége a nagyobb, mert ő – szemben a legtöbb zenekarral – egyedül van. Csendben áll ki, és mindenki rá figyel – és ez még csak a munka manifeszt része, a látensről nem beszéltünk.
A választás felelősségét eszemben sincs levenni a boldog ifjú pár válláról, mert nagyon komolyan gondolom, hogy mindenki olyan vőfélyt érdemel, amilyent keres magának, járjon tehát el mindenki körültekintően. A legjobb az a vőfély, akit láttunk „at work”, és úgy gondoltuk róla, hogy igen, ez az a szöveg, ez az a stílus, amit a saját lagzimban is el tudnék képzelni, mese nincs.
De mit tegyen az, akinek nincs releváns lagzis tapasztalata, a rokonságában nem szokás vőfélyt fogadni, így az ismeretségi köre egyetlen épkézláb ötlettel sem tud előállni; akit kiszemeltek, már foglalt volt stb.? Természetesen jó szívvel ajánlom magamat:), és persze néhány kollégámat.
Akinek nincs ekkora szerencséje a kiváló botnokok ismerete terén, egyszerűen írja be a gugliba a vőfély szót. Az persze kidobja az összes néprajzi cikket is, ezért ezt a lépést kihagyva érdemes a legnagyobb „vőfínyes” gyűjtőoldalról (lap.hu, startlap.hu és társaik) tájékozódni, vagy a vofely.hu-ról, ahová a kolléga megyei bontásban helyezte fel a vőfélyeket, köszönet neki érte.
Összefoglalásként a kulcsszavak: felelősség, tudatosság, kellő idő (májusra és szeptemberre a menő fiúk olykor már egy-fél évvel hamarabb elkelnek), személyes tapasztalat, rokonok tapasztalata.
Ha a vőfély, akit felhívtunk, már foglalt, ne csapjuk le a telefont.
a, Meg kell tőle kérdezni, hogy ő kit hívna a saját lagzijába. Egy vőfély a sajátjába biztos nem valami kutyaütőt vinne, így garantáltan fog tudni adni pár jó telefonszámot. Ha engem keresnek, és foglalt vagyok, általában megkérdezem, hogy hova kellene menni, és a környéken lakó három-négy kolléga számát lediktálom. Ennek semmi köze a konkurenciához, ki merem jelenteni: ilyen a vőfélyek között nincs. A fotósok és a videósok nagy többsége mérsékelten kedveli egymást, mivel nem egyedül dolgoznak, hanem több operatőr/fotós dolgozik be nekik, így egy hétvégére nem egy, hanem 2-3-4-5-6 lagzit is fel tudnak venni, és ugye a Red Ocean Strategy-ben gondolkoznak, nem a Blue-ban. A vőfély viszont maga van, mint a hosszútávfutó. A videóscápa magához köti az inasokat az értékes kamerával vagy fényképezőgéppel, amit egy bedolgozó falusi tanítónak vagy egyetemistának esélye se lenne megvenni, s nem tud önállósodni. A bedolgozó így lojális a munkaadójához, aki ugyan nem fizeti őt túl, de rendszeres mellékjövedelmet tud neki biztosítani, amitől ő jobban él, mint az átlagos egyetemista, és 3 év lagzizás után vehet egy használt autót. A vőfélynek viszont nem éri meg betanítani senkit, ugyanis minden infrastrukturális beruházás egy bot, és ha a tanonc nem túl nagy barom, akkor egy éven belül önállósodik. Szóval ha egy vőfély foglalt, és megkérjük, hogy ajánljon valakit, biztosan fog segíteni, mert egy hétvégén csak egy lakodalomba tud elmenni. És ha nekem már van lagzim, nem tökmindegy, hogy egy ugyanazon a napon levő lagziban ki fog vőfélykedni? Ugyehogy!
b, Gondoljuk át, mennyit ér nekünk az a vőfély! Régen azt mondták, egy újmisés áldásért érdemes egy bocskort elkoptatni. Egy jó vőfélyért is érdemes pár telefonhívást megejteni. Ha több olyan lakodalmi szolgáltató is foglalt a mi szombatunkra, akikhez ragaszkodunk, esetleg gondoljuk át, hogy az egész lagzit átszervezzük péntekre. Úgyse jó egy lakodalmat túl korán kezdeni, mert hamar elfárad a násznép. Ha valakik szeretik egymást, tökmindegy, hogy milyen napon házasodnak. És ha valaki szétcsapja magát a pénteki lagzin, két napja van rá, hogy rendbe jöjjön. Budapesten már teljesen standard a pénteki lakodalom intézménye, vidéken esetleges, nálunk, Szlovákiában pedig ritka, kivéve a főváros vonzáskörzetét
Persze, sokan gondolhatják, hogy azért propagálom a pénteki lagzit, hogy a vőfélyek egy hétvégén kétszer is lagzizhassanak. Aki így gondolja, annak azt ajánlom, próbálja ki ezt, utána már nem fogja olyan jó ötletnek tartani. Egy hétvégén két lagzi annyira killa’, hogy én is csak a szezonelőre merek ilyet bevállalni, mert aztán a vőfély/MC is fárad.
c, A vőfély-öregotthon segíthet. Van sok harcedzett veterán a pályán, kedves öreg taták, akik valamikor sokat vőfélykedtek, de egy ideje már letették a botot. Ilyen minden faluban van, ahol van a „szakmának” hagyománya. Ha kifogytál a lehetőségekből, akkor kutass fel egy ilyent. Lehet, hogy rá tudod őt venni. Előnyük, hogy olcsóbbak, mint a piaci ár, hátrányuk, hogy nem olyan rugalmasak, mint egy huszonéves.
d, Eddig arról írtam, mit tegyünk, most egy olyan irritáló dologra szeretném felhívni a figyelmet, amit SOHA ne tegyünk meg. Évi 4-5 alkalommal előfordul, hogy a hívó fél azt mondja, hogy „Uram, jöjjön el az én lagzimba, én adok kétszer annyit!” Nem, nem, soha! Ilyenkor vissza szoktam kérdezni: „Ön megbízna olyan vőfélyben, akinél rá lehet kínálni?” Ugye nem?! Az így – ebül – szerzett pénz nem jelent akkora motivációt, hogy a szakmai tisztességét emiatt kockára tegye, mert az ilyen ocsmányságnak hamar híre megy. Úgy, hogy az átvágott fél elkezd vőfélyt keresni, és amikor visszakérdezel, hogy „Csókolom, hát a következő havi lagzira mé' most kezdenek vőfélyt keresni?”, akkor elmondják, hogy „Tudja, meg voltunk egyezve a … úrral, de ez meg ez történt.” Aztán ez eljut a zenekarokhoz, videósokhoz, mert a lakodalmas piac kicsi, és egy-egy régióban legalábbis mindenki ismer mindenkit. És akkor a rákínálósról elkezdik terjeszteni, hogy szar ember. Nem éri meg. Pénzzel nem lehet mindent elintézni.
Ha a vőfély, akit felhívtunk, már foglalt, ne csapjuk le a telefont.
a, Meg kell tőle kérdezni, hogy ő kit hívna a saját lagzijába. Egy vőfély a sajátjába biztos nem valami kutyaütőt vinne, így garantáltan fog tudni adni pár jó telefonszámot. Ha engem keresnek, és foglalt vagyok, általában megkérdezem, hogy hova kellene menni, és a környéken lakó három-négy kolléga számát lediktálom. Ennek semmi köze a konkurenciához, ki merem jelenteni: ilyen a vőfélyek között nincs. A fotósok és a videósok nagy többsége mérsékelten kedveli egymást, mivel nem egyedül dolgoznak, hanem több operatőr/fotós dolgozik be nekik, így egy hétvégére nem egy, hanem 2-3-4-5-6 lagzit is fel tudnak venni, és ugye a Red Ocean Strategy-ben gondolkoznak, nem a Blue-ban. A vőfély viszont maga van, mint a hosszútávfutó. A videóscápa magához köti az inasokat az értékes kamerával vagy fényképezőgéppel, amit egy bedolgozó falusi tanítónak vagy egyetemistának esélye se lenne megvenni, s nem tud önállósodni. A bedolgozó így lojális a munkaadójához, aki ugyan nem fizeti őt túl, de rendszeres mellékjövedelmet tud neki biztosítani, amitől ő jobban él, mint az átlagos egyetemista, és 3 év lagzizás után vehet egy használt autót. A vőfélynek viszont nem éri meg betanítani senkit, ugyanis minden infrastrukturális beruházás egy bot, és ha a tanonc nem túl nagy barom, akkor egy éven belül önállósodik. Szóval ha egy vőfély foglalt, és megkérjük, hogy ajánljon valakit, biztosan fog segíteni, mert egy hétvégén csak egy lakodalomba tud elmenni. És ha nekem már van lagzim, nem tökmindegy, hogy egy ugyanazon a napon levő lagziban ki fog vőfélykedni? Ugyehogy!
b, Gondoljuk át, mennyit ér nekünk az a vőfély! Régen azt mondták, egy újmisés áldásért érdemes egy bocskort elkoptatni. Egy jó vőfélyért is érdemes pár telefonhívást megejteni. Ha több olyan lakodalmi szolgáltató is foglalt a mi szombatunkra, akikhez ragaszkodunk, esetleg gondoljuk át, hogy az egész lagzit átszervezzük péntekre. Úgyse jó egy lakodalmat túl korán kezdeni, mert hamar elfárad a násznép. Ha valakik szeretik egymást, tökmindegy, hogy milyen napon házasodnak. És ha valaki szétcsapja magát a pénteki lagzin, két napja van rá, hogy rendbe jöjjön. Budapesten már teljesen standard a pénteki lakodalom intézménye, vidéken esetleges, nálunk, Szlovákiában pedig ritka, kivéve a főváros vonzáskörzetét
Persze, sokan gondolhatják, hogy azért propagálom a pénteki lagzit, hogy a vőfélyek egy hétvégén kétszer is lagzizhassanak. Aki így gondolja, annak azt ajánlom, próbálja ki ezt, utána már nem fogja olyan jó ötletnek tartani. Egy hétvégén két lagzi annyira killa’, hogy én is csak a szezonelőre merek ilyet bevállalni, mert aztán a vőfély/MC is fárad.
c, A vőfély-öregotthon segíthet. Van sok harcedzett veterán a pályán, kedves öreg taták, akik valamikor sokat vőfélykedtek, de egy ideje már letették a botot. Ilyen minden faluban van, ahol van a „szakmának” hagyománya. Ha kifogytál a lehetőségekből, akkor kutass fel egy ilyent. Lehet, hogy rá tudod őt venni. Előnyük, hogy olcsóbbak, mint a piaci ár, hátrányuk, hogy nem olyan rugalmasak, mint egy huszonéves.
d, Eddig arról írtam, mit tegyünk, most egy olyan irritáló dologra szeretném felhívni a figyelmet, amit SOHA ne tegyünk meg. Évi 4-5 alkalommal előfordul, hogy a hívó fél azt mondja, hogy „Uram, jöjjön el az én lagzimba, én adok kétszer annyit!” Nem, nem, soha! Ilyenkor vissza szoktam kérdezni: „Ön megbízna olyan vőfélyben, akinél rá lehet kínálni?” Ugye nem?! Az így – ebül – szerzett pénz nem jelent akkora motivációt, hogy a szakmai tisztességét emiatt kockára tegye, mert az ilyen ocsmányságnak hamar híre megy. Úgy, hogy az átvágott fél elkezd vőfélyt keresni, és amikor visszakérdezel, hogy „Csókolom, hát a következő havi lagzira mé' most kezdenek vőfélyt keresni?”, akkor elmondják, hogy „Tudja, meg voltunk egyezve a … úrral, de ez meg ez történt.” Aztán ez eljut a zenekarokhoz, videósokhoz, mert a lakodalmas piac kicsi, és egy-egy régióban legalábbis mindenki ismer mindenkit. És akkor a rákínálósról elkezdik terjeszteni, hogy szar ember. Nem éri meg. Pénzzel nem lehet mindent elintézni.
 |
| Ez a poszt elég hosszú lett, ha végigolvastad, öntök neked is valamit Fotó: Kiss Gábor Gibbó/gibboart.sk |
