Röviden: ahogy a kedves megrendelő szeretné.
Hosszabban:
Nagyon sok esküvőszervezéssel kapcsolatos magyar honlap vőfélyre és ceremóniamesterre osztja a lakodalomban szövegelő szakmunkásokat. Úgy jellemzik, hogy a vőfély az a népiesebb, kalap-gumicsizma-kapanyél-szűr-csikóbőrös kulacs; a ceremóniamester meg az intelligens, öltönyös csávó. A magam rendkívül erőltetettnek érzem ezt az oppozíciót.
 |
| Minél nehezebb a torta, annál kevésbé őszinte a mosoly Fotó: Dobos Barbara/bacuphoto |
Alapvetően van egy fazon, aki szövegel a lakodalomban (meg mindenféle mást csinál). Ha az előzetes megbeszélés és a tetthelyen tapasztaltak alapján nem tudja felmérni, hogy mit kellene csinálnia a helyszínen, és egy előkelő, Budapest belvárosában levő szállodában a tojásgörgetést forszírozza, egy zsírosfalú falusi kultúrházban pedig Shakespeare-szonettekkel próbálja meg kitölteni a két kajálás közti időt, akkor hagyja abba az egészet. Persze, ez egy csúnya, nagyon sarkított elméleti példa volt, amivel csak azt akartam felvezetni, hogy a jó vőfély tudja, hogy mikor mit várnak tőle, s ennek megfelelő programot tervez és valósít meg.
Szóval erre az esküvőszervező cégek által generált látszatproblémára egy válasz van: mindegy, csak jó legyen. Tudjon élni az adott közegben. Ez a lényeg.
